2011. augusztus 7., vasárnap

6. fejezet/2

Sziasztok!Itt az új rész. Jó olvasást!
Mystic


- Visszatérve, ez előző kérdésedhez, - néztem Jasperre – nem volt más alkalom. –gondolkodtam el. – De mégis! – kiáltottam fel boldogan. Azt nem tudom, hogy honnan jött ez a hirtelen hangulatváltozás. Vagy mégis?
- Ezt nem is tudom, hogy mondjam el. – kezdtem bele, de nem tudtam, hogy hogy folytassam. – szóval… amikor Jacob összeveszett Sammal, akkor összeverekedtek. Én meg kétségbeesésemben… valami pajzsot toltam ki az elmémből. Nem tudom, hogy csináltam. Számukra olyan volt, mint egy láthatatlan fal. Jacob nem tudott kimenni belőle, Sam pedig nem tudott bemenni. Én viszont láttam a burkot. És csak akkor tűnt el, mikor már lenyugodtam.
- Valószínű, hogy a mentális pajzs, ami az elmédet védte még emberi korodban, most fizikális lett. – gondolkodott el Jazz.
- Emberi koromban? – kérdeztem miközben felvontam a szemöldököm.
- Igen. Nos, mikor még ember voltál, akkor nem hatott rád Edward képessége. Carlisle úgy gondolta, hogy valami pajzs veszi körül az elméd. - kezdte Alice, de közbevágtam.
- Mi Edward képessége? –kérdeztem izgatottan, mire Jazz furcsán nézett rám. – Csak kíváncsi vagyok. Szeretnék mindent megtudni a vámpírlétről. – mondtam és még a vállamon is rántottam egyet, mire bólintott.
- Gondolatolvasás. –jelentette ki nemes egyszerűséggel Alice.
- Értem, lehet tőle loptam a képességem. - nevettem fel, de a vendégeim inkább elgondolkodtak ezen. - Csak vicc volt. – mondtam nekik, de ők továbbra is komoly fejet vágtak.
- Ez nem is olyan hülyeség. – mondták megint egyszerre.
- Micsoda? - kérdeztem vissza, de pár percig meg sem szólaltak.
- A pajzsod és a képességek. Te lemásoltad Alice, Edward  és az én képességemet is! – kiáltott fel Jazz.
- Dehogy is! – védekeztem. – Én nem csináltam semmit. – mondtam és még a kezemet és elém raktam.
- Úgy értem, nem önszántadból… Ez az! Rájöttem! – kiáltott fel megint és egy önelégült vigyort is felvillantott. Alice is vigyorogni kezdett. Tehát ezek már tudják.
 - És elmondod? - kérdeztem izgatottan.
- Ha valaki kellő távolságba kerül hozzád, te lemásolod a képességét. – jelentette ki egyszerűen.
- És mennyi az a kellő távolság? –kérdeztem megint.
- Azt nem tudom, de kb., mint ide Forks.
- Hm... És ez jó vagy rossz. – kérdeztem kicsit félénken. Mivan, ha valami csodabogár vagyok? Hisz emberi koromban se fogadtak el. Ha most sem, akkor én nem is tudom, mit csinálok.
- Határozottan jó. – jelentették ki egyszerre. Mire egymásra néztek és nevetésben törtek ki.
- Szerelem, mi? - kérdeztem nevetve, mire egyszerre bólintottak. Hát ezek tényleg halálosan szeretik egymást. Kitalálják egymás gondolatait, befejezik egymás mondatait. Szeretnék egyszer én is ilyen boldog lenni. Az már mindegy, hogy kivel. Nem vagyok én válogatós. Na, jó azért korombeli legyen.
- Komolyra véve a szót, – szólalt meg Jazz néhány perces nevetés után, de a szája szélén még mosoly bujkált – a képességed így nézve elég bonyolult.
- A Volturi ölni tudna érte. – szólalt meg Alice, de rögtön a szájára kapta a kezét. – Hupsz.
- Mi az a Volturi? – kérdeztem.

2 megjegyzés:

  1. Szia! Bellának nagyon különleges képessége van. :D Nagyon tetszik:D És maga a fejezet is nagyon jó volt. Várom a folytatást! :D

    VálaszTörlés