2. fejezet

Cullen  család....Vajon kik lehetnek?És miért mondta rájuk Jacob, hogy "jött-mentek"??
-Azok ki?-kérdeztem rá  most már hangosan is.
-Mindegy...valószínű, hogy a suliban majd megismered őket, mivel ők is a Forksi gimibe járnak.
-Hogy érted azt, hogy ők is?
-Hát négyen vannak testvérek, vagyis fogadott testvérek.Nevelő szüleik Dr. Carlisle Cullen és Esme Cullen.
-Ja értem...
-Bells, Jacob gyertek kajálni!- kiabálta apám az ajtóból.
-Megyünk!-mondta Jacob.Kikászálódtam a kocsiból és egyenesen beleléptem egy tócsába mire Jacob csak kuncogott egyet. Hát ilyen az én szerencsém.
-Ne nevess ki!-mondtam kicsit mérgesen, de azért én is mosolyogtam a saját "kétballábasságomon".
-De olyan muris képet vágtál-mondta most már nevetve.
-Jól van ha már meg volt a mai poén, akkor talán be is mehetünk.
-Igenes hölgyem-mondta miközben még szalutált is egyet.
-De dilis vagy.
-Tudom-felelte vigyorogva. Beszaladtunk a házba, mert időközben elkezdett cseperegni az eső.
-Na milyen a kocsi?-kérdezte Charlie és Billy egyszerre
-Oh.. hát nagyon jól megy....Még egyszer köszönöm
-Ugyan, nincs mit. Na de mostmár együnk-mondta apám miközben le ült az asztalhoz majd mellé Billy, Jacob pedig kihúzott nekem egy széket.
-Köszönöm- feleltem egy kicsit elpirulva. Nem igazán vagyok hozzászokva az ilyen kedveskedéshez.Otthon  anyával csak ketten voltunk, Phil pedig nagyon sokat utazott.
Jacob is leült és elkezdtünk enni. Vacsora után, még összemosogattam és bementünk a nappaliba tv-t nézni.
-Azt hiszem, hogy mostmár ideje lenne mennünk-mondta Billy a meccs után.
-Ráértek-felelte apám szűkszavúan.
-Hát már este van, úgy hogy megyünk.Holnap úgy is megyünk horgászni.Még össze kell készíteni a cuccokat.-mondta Billy
-Igen igazad van-mondta apám miközben letolta Billy-t  a lejárón.Jacob még bent maradt a szobában velem.Közelebb jött hozzám, sőt egész közel.
-Akkor megyek én is-mondta majd odahajolt hozzám és megpuszilta az arcomat.-Holnap majd átjövök, amikor az ősök mennek horgászni.
-Rend..ben- mondtam kicsit akadozva.Majd még mosolygott egyet Jacob és kilépett az ajtón.

Hát ez fura volt.Nagyon furcsa.-gondolkodtam az ágyamban,mert nem tudtam aludni-Ha szép lennék, még azt hinném , hogy tetszek Jacobnak. Lehet, hogy helyes srác meg ilyesmi, de én nem igazán tudnám elképzelni, hogy járunk. Inkább tudnám elképzelni úgy , mint bátyám.
Reggel mikor felébredtem, úgy döntöttem hogy visszamegyek a patakhoz.Tegnap nem tudtam megnézni, mert "megzavart" Jacob.
Kint nem volt hideg-ahhoz képest, hogy nyár van-, ezért csak egy 3/4-es ujjú inget és egy vékonyabb farmert vettem fel.Már az erdőben sétáltam mikor meghallottam az patak csobogását.Nagy nehezen megtaláltam és oda sétáltam a partjára. Belenyújtottam a kezem a kellemesen hűvös vízbe-mire megint csörgést hallottam a bokor felől.
-Na most megviccelem Jacobot- gondoltam magamba.Benéztem a bokorba de nem találtam semmit.Beljebb mentem mire nekiütköztem valaminek,aminek köszönhetően lehuppantam a földre, egyenesen a fenekemre.
Felnéztem arra valamire és még a vér is meghűlt bennem.Egy hatalmas nagy ,barna színű farkas állt előttem kivicsorítva a fogait-ami inkább volt vihogásnak hihető ,mint vicsorításnak-és egyenesen rám szegezte barna szemeit. Olyan ismerős volt benne valami, de nem tudtam kitalálni, hogy mi.
Földön csúsztam hátra fele, de nekiütköztem egy fának. Ennyi....nekem végem..nincs menekvés..egy hatalmas farkastól még elfutni se tudnék...hátha van remény. kezembe fogtam egy botot miközben ő csak állt mozdulatlanul és végig engem fürkészett.Majd fogta magát a farkas és beszaladt egy kisebb barlang féleségbe.Már futottam volna elfele mire megint csörgést hallottam a barlangból és Jacob lépett ki onnan.
-Jacob.. te mit... keresel ..itt..és az a nagy farkas..mi van vele...hova lett..és téged hogy hogy nem bántott???-csak úgy záporoztak belőlem a kérdések miközben jó szorosan hozzábújtam Jacobhoz.
-Nyugalom...semmibaj-csitítgatott és közben a hátamat simogatta-nem fog bántani.
-Te honnan tudod?-néztem fel rá, mivel legalább másfél fejjel magasabb volt mint én.
-Hát onnan...hogy-kezdte Jacob de nem igazán tudta folytatni.
-Hogy?
-Jaj Bella, ezt nekem nem szabad elmondanom...ez ősi titok
-Ősi titok, hogy miért nem fog bántani a farkas?
-Nem az a titok te butus, hanem hogy ki az a farkas.
-De nekem elmondhatod, én tudok titkot tartani-bújt elő belőlem a kíváncsiság.
-Elmondani nem lehet, de..megmutathatom..de ne szaladj el és ne ijedj meg-utasított Jacob.
-Oké, lássuk-mondtam kicsit jobbkedvűen.
Erre Jacob bement abba barlangba ahonnan az előbb kijött. Már kiabáltam volna utána , hogy ne menjen, de kijött megint az a hatalmas nagy farkas. Az előbb tett ígéretemnek csak az elejét tartottam be, mivel megint rettenetesen megijedtem. A farkas bele karcolt valamit a földbe majd hátrébb lépett.Előrébb léptem egy lépést, mire ő hátrébb egyet.Ez így mente addig ,amíg oda nem értem az íráshoz és elolvastam.
"Én vagyok Jacob".