4.fejezet eleje

Sziasztok!
Sajnálom, hogy nem tudtam írni, de úgy látszik nem pihenésből fog állni a vakáció..:S
Egyenlőre hoztam egy kis ízelítőt a következő fejezetből...nem sokára itt lesz az egész..
Jó olvasását..puszi

Mystic



Az órán olyan leckét mondott el a tanár, amiről én már tanultam Phoenix-ben, ezért gondoltam nem nagy baj, hogy már rögtön az első órán nem figyelek. Nem önszántamból tettem, de elég nehéz lenne úgy, hogy közben magadon érzed a padtársad égető pillantásait. Valahányszor csak ránéztem, akár a szemem sarkából, egyből megvillantak éjfekete szemei. Kicsit kezdett elegem lenni, ezért a csengő mentett meg attól, hogy valami csípős megjegyzést itt helyben a fejéhez vágjak a "jó akarómnak".Gyorsan összepakoltam a cuccaimat a mellettem lévő emberhez fordultam.
- Hello - köszöntem neki egy cseppnyi éllel a hangsúlyomban.
- Hello - köszönt ő is gúnyosan, majd kiviharzott a teremből. Még egy szót sem tudtam, hozzá szólni, mert szinte menekült előlem. Első napom a suliban, és már meg is szereztem az első ellenségemet. Nem mintha olyan sok lenne.
A többi órám elég egyhangúan telt, mivel kiderült, hogy itt jócskán le vannak maradva az anyaggal. Nem volt mit tennem, hát csak ültem és néztem ki a fejemből, miközben megpróbáltam nem arra a fiúra gondolni. Szinte minden percben bevillant előttem a kép a tekintetéről.
Az ebédszünetben vettem egy üveg ásványvizet. Nem igazán voltam éhes, ezért csak egy almát rágcsáltam hozzá. Sajnos mivel még nem volt barátom, - nem voltam benne biztos, hogy lesz – egyedül kellet ülnöm az ebédlő egy távoli sarkában, ahonnan tökéletes rálátás nyílt a bronzhajú fiúra. Amikor találkozott tekintetünk, akkor szemében elég egyoldalú érzelmeket láttam. Harag, düh, gúny és megannyi rossz érzelmek, melyek mindegyike felém irányul. Végül már nem bírtam tovább és a becsengő előtt 10 perccel kisétáltam az ebédlőből. Kifele menet Alice inttet nekem oda egy bocsánatkérő pillantás közben, miközben visszaintettem neki. Ahhoz képest, hogy a bátyja egy bunkó, Alice-t bírtam. Kisétáltam az udvarra és leültem egy szabad padhoz. Szerencsére nem esett az eső, így nyugodtan ülhettem, míg be nem csengettek következő órára.
Mikor vége lett, kisétáltam a parkolóba. A táskámban kutattam a kulcsom után mikor meghallottam egy kedves hangot.
-  Szia - kezdte a beszélgetést egy sötét hajú, szemüveges lány. – Angela vagyok. – nyújtotta nekem a kezét, amit készségesen elfogadtam.
- Szia, Bella Swan. – mondtam egy mosoly kíséretében.
- Öhm… ha gondolod, oda jöhetnél hozzánk a kocsihoz beszélgetni egy kicsit. – mutatott egy kisebb társaságra egy furgon mellett, akik - mikor odanéztem - intettek nekem, amit viszonoztam.
 - Hát, rendben. – egyeztem bele, majd odasétáltunk hozzájuk. – Sziasztok. – köszöntem nekik még egyszer, amit most ők viszonoztak
 - Jessica vagyok. A barátoknak csak Jess – mondta egy gúnyos pillantás közepett. Szinte gondoltam, hogy nem azért hangsúlyozta ki a barátok szót, mert én is azok közé tartozok.
A többieket Angela mutatta be: - Ő itt Eric, Mike és Tyler.

 - Én Bella. – mondtam egy halvány mosoly kíséretében. – De most mennem kell. Sziasztok. –mondtam, majd sarkon fordultam és a kocsimhoz siettem. Még hallottam, ahogy Angela megrója Jessica-t az előbbiért, mire ő csak annyit felelt, hogy igazat mondott.

Alig vártam, hogy vére hazaérjek és egyedül lehessek.